Nem is tudnám pontosan megmondani, hogy mikor kezdtem bele a munkába. Talán az első tudatosan elkészített fotó dátuma segíthet kicsit. Egy klasszikus tanya az Alföldön, egy erdő közepén. Mit akarhattam akkor tőle, és mit akarok most? Az építkezés, a változások bemutatása mellett próbálok hangsúlyt fektetni az egész mozgatórugójánka megfejtésére is. Kavarognak gondolatok az ember fejében, ha mondatokat szeretne megfogalmazni. Ebben a "zűrzavarban" is tisztán látom a kezdeteket. Azt az érzést, ami elindított, hogy a több éve üresen álló épületegyüttesnek nekiessek, nemigen fogom elfelejteni. Így visszatekintve a távolba, magam is meglepődöm, hogy hány és hány szerepet töltött már be az életemben az "építkezés". Szolgált kikapcsolódásként, fizikai munkaként, alkotásként, kakastollként, vagy éppen menedékként.
Talán először "fészket" szerettem volna építeni belőle. Amolyan alkalmi fészket. Amikor feltört belőlem először ez az érzés, hirtelen nem is éreztem, hogy bármi akadálya lehet annak, hogy a lehető leghamarabb elkészüljön és fogadhassam a "kiválasztottat". Annak rendje módja szerint alá is rendeltem magam. 8-10-12 óra munka után kezdődött csak a műszak odakint. Természtesen eleinte semmi látványa nem volt a munkának. És ahogy az régi épületeknél szokott lenni, ahogy egyre mélyebben ástam bele a munkába, úgy adoódott egyre több probléma is. Világossá vált, hogy nem lehet megúszni felszínes szépítgetésekkel, az alapokig kell visszamenni. Ennek nem igazán tud örülni az ember, főleg akkor ha minél előbb szeretne magából megmutatni valamit a helyen keresztül. El szeretne valakit kápráztatni. (Lássuk be ez még ma is csak korlátozottan lehetséges)
Volt már úgy, hogy egy ajándék amivel készülsz valaki számára, nem olyan fogadtatásban részesül, mint amire számítasz,vagy ne adj Isten vársz? Nos, pont így jártam én a Tanyával. Azután futva az események és akkori párom után el is távolodtam a tanyától, az építkezéstől, és magától az egész fészeképítéstől is.
