Kedves borszerető barátaim!
Egy rövid történet arról, hogy mit gondolok a magyar borkultúra egy szeletéről. Vigyázat a lenti szöveg nem mentes általánosításoktól.
Előre leszögezem, hogy elfogult vagyok a magyar borokkal, borászatokkal szemben. Pozitív irányban. Csak azért írom ezt mert a bejegyzés végére lehet, hogy ez nem lenne egyértelmű.
Utoljára ittam meg és fizettem ki a kikért, minőségi bornak mondott folyadékért!
Nem, nem! Nem a koszos negyedosztályú kocsmák italai ellen lázadok. Inkább az elmúlt tíz év bor közelében szerzett tapasztalataim csúcsosodtak ki ezen a héten, mikor a Káli -medence megragadó díszlete között egy ócska bohózat szereplőjévé váltam akarva-akaratlanul.
Sok bort kóstoltam, Igen sokat. Itthonról, külföldről egyaránt. Egy idő múlva már kifejezetten örömömet leltem benne, hogy meg tudok különböztetni alapvető bor alkotókat, egyensúlyokat. Azután pedig már erős fajtajelleggel bíró szőlőfélék borai is elkülönültek egyre nagyobb magabiztossággal. Természetesen lettek kedvenc fajták is. A kóstolás később társasági esemény is lett, Hasonló érdeklődésűek társaságát is meghozta ez a szenvedély. Az idő múlásával úgy érzem kialakult egy ízlés, ami segítségemre van ha a borok között kell tájékozódnom. A saját bor készítéséről most külön szót nem ejtenék, mert a történet szempontjából teljesen lényegtelen.
Az idei nyaralás nem csak a helyszín, hanem a borvidék miatt is izgalmasnak ígérkezett. Ezzel szemben mi történt? Örök emlékeim között helyet szerzett Köveskál neves borászatainak, még impozánsabb (vagy trendibb) vendéglátóhelyein olyat adnak inni, hogy tényleg elszégyellem magam.
Rám van talán írva, hogy teljesen hülye vagyok a borokhoz? Vagy, hogy nekem jó a három hete nyitott palackból is? Már hallom is képzeletben a kulisszák mögötti pincérbeszélgetéseket. "Harmincasmenedzser jó lesz neki aaaaz... Úgyis hanyattba*zza magát a kilátásól" "vigyélneki Olasz helyett Kéknyelűt, az van bontva! Észre sem veszi!...)
Nagyon nem jó ez így. Mióta van az rendben, hogy hibás tételeket megideologizálunk, felragasztjuk rá a kötelező "KÉZMŰVES" vagy "Narancsbor" címkét és már dönti is is magába a nagy vásárlóerővel rendelkező fiatal értelmiség decinként öt-nyolcszáz Forintért?
Mióta van rendben, hogy a magazinokban, pesti borszaküzletekben agyonajnározott pincék "otthonában" egy hibamentes Olaszrizlinget nem lehet meginni?
Mióta van rendben, hogy vákuum dugó nélkül darabban tartott borokat hoznak ki decinként 600- Ft ért?
És az, hogy nem az orrod előtt töltik még mindig sok helyen a kóstoló tételt a poharadba?
Mióta magyarázza a borkészítési technológiából eredő hibákat, hogy "kis tételes" meg a "terroir" meg "ez pincénk karaktere" ? Sorolhatnám még.
Mi vagyunk a hibásak. Magamat is beleértve. Mi, akik elmegyünk, leülünk, megisszuk, fintorgunk, vagy talán azt sem tudjuk mit nem tudunk, fizetünk, majd kiposztoljuk a Facebookra, hogy hadd csorogjon mindenki nyála milyen jó volt nekünk.
Tíz évvel ezelőtt, borászokkal megtett pincelátogatásaim során a fenti minőséget képviselő tételeket a földre locsolták... Ezzel ellentétben a jólneveltségre való hivatkozásommal együtt asszisztáltam ehhez.Utoljára fizettem ki.
Mindannyian meg kell tanuljuk a "darabíz" "dugó" "oxidált" "ecet" "egéríz" stb. fogalmakat. Legalább a nyilvánvaló hibákat. Mert ha ezektől mentes a bor, akkor annak sikere csak szubjektív ízlésünkön múlik, és ugye tudjuk abban nincs vita.
Kicsit továbbgondolva eljutottam oda, hogy a fenti jelenség mennyiben segíti a magyar bor fejlődését. Mert ugye a kétségtelenül kiváló marketing érzékkel vagy stratégiával megáldott "újhullámos" borászatok termékei igen nagy eséllyel elérnek minket. Megszólítanak. Életérzést adnak. Raklapbútort, meg színes szőnyeget, parasztbarokk életérzést mediterrán fűszerrel. Mindent ami megfog....A médiából pedig azt is megkapjuk segítségül, hogy nekünk az a jó, amit kínálnak. A kör bezárul. Boldog a termelő, boldog a fogyasztó.
Nekem ez nem megy.
És akkor a végezetül egy tapasztalat a skála másik végéről, nehogy túl negatív legyek. Zéró marketing, zéró fókusz. Ez a Badacsonyi Állami Borászati Kutatóintézet. A névtáblát elolvasva biztos vagyok benne, hogy sokunknak eszébe sem jutna bekérni magát egy pincelátogatásra. Odalent "state of the art" technológia, számítógép vezérelte erjesztés, ahogy kell. Azonnal borral kínálnak és most tényleg jön a hátra szaltó. Életem legjobb Olaszrizlingje ebben a kategóriában. És a második legjobb rögtön utána, mikor megkóstolom a kései szüretet 2014-ből. Ugye emlékszünk milyen pocsék év volt sok helyen? Aztán Kéknyelű, Budai Zöld, Cabernet Sauvignon.. Itt egy pillanatra megállok. A Cabernet-k alapvetően azok a borok, amiket még véletlenül sem kóstolok meg. De itt a 2014-es év, az acéltartályos erjesztés, a hordómentes(!!) tárolás rávett. A kanyarban sem látszanak Villány és Szekszárd piedesztálra emelt barrique fakátránytól délibábos állócsillagai.
Óriási meglepetés. Ha ezeket nem kóstolom ez a poszt sem született volna meg. Mert így van értelme. Így tudok kontrasztot állítani. Így tudok tovább hinni abban, hogy a tudás, a tradíció,
a mai technológiával csodákra képes és jó ár/érték arányon.
Látogassatok el, nézzétek meg!
Egészségünkre!
http://www.szbki-badacsony.hu/
