Szüret előtt

2014-ben szeptember első hetén szedtem a kékfrankost. Kényszerűségből. A jelenlegi helyzet ennél jobban fest. Hol tart most a szőlő? A (1.) képen is jól látszik, hogy a zsendülésen (a bogyók színesedni kezdenek, megpuhulnak) már túl van. 

A méretes fürtök jelzik, hogy meghálálta a tápanyag visszapótlást az ültetvény. A megújított tőkék (3 évesek) a régi, többszörösen rontott tőkékhez képest egyenletesebben és jobb minőségben teremnek.



Ennek oka, hogy a (2.)képen is látható három éves karszál (hüvelykujjnyi vastag) a korábbi tőke 33 éves gyökérrendszerét használja ki. A régi karokon jól látszódott a műkedvelő metszőbrigád keze nyoma. Felkopaszodott, megnyúlt, helytelenül metszett termőalapokkal, a vezérdrótra tekeredett karral nem lehet mit kezdeni. Tehát a felújítás lassan véget ér, az eredmények már látszanak.

A tavalyhoz képest különbség még az is, hogy a pince hivatalos regisztrációja lassan révbe ér. Az idei évjárat, ha minőség is engedi, forgalomba kerülhet. Ami már most biztos a tavalyi évhez viszonyítva, hogy nem készítek zöldveltelinit. A kékfrankos elég komoly leckének bizonyult, rengeteg lehetőséget rejt és arra szeretnék koncentrálni. Készül belőle ismét "kis vöröst" saignée (ejtsd: szenjé) eljárással, mikor a bogyó zúzása után a héjon áztatást megszakítják. Hívják ezt a módszert érvágásnak is. Minden bizonnyal készül majd rozé is. A rozém végső házasításához idén is szükség lesz egy igen érdekes, az Alföldön nagy mennyiségben termő szőlőfajtára a kövidinkára is.  És újdonságként egy kijelölt szőlősorom terméséből megpróbálkozom egy testesebb vörösborral is.

A tervek már készek, A szüret azért még messze...

Csongrád Bokros 2015 Kékfrankos